Egy régi ügyvéd-vicc szerint az ifjú ügyvéd, miután csatlakozott apja ügyvédi irodájába és megkapta élete első peres ügyét, ragyogva tér haza az első tárgyalásról.

- Apám! Csodálatos győzelmet arattam! Megnyertem életem első perét!
- Tessék? Meg vagy őrülve, fiam? Ebből a perből élt meg már a nagyapád is, meg ebből élt meg az apád is, te meg fogod magad, és hipp-hopp megnyered?

Nos, ez az ügyvéd-mentalitás talán még fellelhető, de ma már egészen biztos, hogy nem jellemző.

Meg vagyok győződve arról, hogy a sikeres és modern ügyvédek számos jogvitában álló ügyfelet fognak küldeni a mediátorhoz. A ma ügyvédjének a fő bevétele kevésbé peres honoráriumból, inkább üzlet-építésből, az ügyfélnek legmegfelelőbb konstrukció megtervezéséből és az azt megvalósító szerződések megszövegezéséből származik. Számára mindennél fontosabb, hogy ügyfele komplex szolgáltatást kapjon, és mindez az ügyfél legnagyobb megelégedésére történjék, ugyanis ez biztosítja, hogy az ügyfél a nagy bevételt biztosító megbízással is hozzá forduljon.

Minden bizonnyal vannak és lesznek ügyvédek, akik a mediálást versenytársnak tartják. A nemzetközi tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy rohamosan nő azoknak az ügyvédeknek a száma, akik a mediálást saját tevékenységük kiegészítéseként fogják fel, és maguk referálnak ügyfeleket a mediátornak.

Semmi nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy az ügyvéd maga is mediátorként lépjen fel. Ennek azonban hátránya, hogy az ügyvéd hagyományosan az egyik féltől kapja a megbízást, míg az ellenérdekű fél másik ügyvédhez fordul.

A mediálás során a mediátor mindkét féltől kapja a megbízást, és elengedhetetlenül fontos, hogy mindkét fél megbízhasson a mediátor pártatlanságában. Így erre a szerepre egy hagyományos ügyvédi tevékenységre nem vállalkozó mediátor specialista alkalmasabb.